|
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
| Bocsi de igen fáradt voltam és elkerülte a figyelmemet.kőszi! koko |
| Illendő volna megnézni a csatolmányokat!! |
Kefir.Csak annyi jőtt,hogy TESSÉK. koko. |
| Mé PRESI Te nem látod a BETYÁR mail-t???? (HD klip ügyben.) PéTé |
| Na, Betyárok, nyithattok egy fehér falat, aztán mindenki rávésheti a törvénysértéseit....... :-))))) PéTé |
| Kis betyárt történelem!Ehhez tartsátok magatokat...:-) |
Polgári neve Szentmártonyi Ónody András 1760-ban született, nemesi családban. Apja Ónody András, anyja Olchváry Krisztina. Családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett.
Gondos nevelésben részesült. Gyermekkorát Sajószentpéteren (Borsod m.)töltötte, majd Restén és Nyíriben (Abaúj m.) a család birtokain lakott. Legkedvesebb tartózkodási helye a Dusnok pusztai major. Kétszer nősült. Első felesége Nyíriből való, elszegényedett nemesi Angyal család leszármazottja. Valószínűleg ragadványnévként innen kapta az Angyal nevet.
Első törvénysértéseit a 80-as években követte el. A Hortobágyon gyakran megfordult gyanús alakok: kupecek, orgazdák között. Hajdúböszörményben hat hétig tartják fogva, mire igazolja, hogy a város méneséből saját lovait szakította ki.
Első ízben 1787-ben fogja el a vármegye, négy ló ellopásáért. Mire egy év mulva kihírdetik az ítéletet, elég sok bűncseleknényért kell felelnie. Tizenkét ízben elkövetett tolvajlással vádolják, de csak hármat találtak ebből bizonyítottnak.
Mindemellett súlyos büntetést róttak ki rá. Nyolc évi börtönt, közmunkával súlyosbítva. Kegyelmi kérelmére az udvari kancellária a büntetést két évre mérsékelte, s édesanyja kérelmére további hét hónapot engedtek el. Ebben nagy része volt nemesi származásának. Ez később is hasznára volt. A család kiterjedt rokoni kapcsolatai révén időnként sikerült eltusolni ügyeit. Azokból pedig volt bőven. Továbbra is tartotta a kapcsolatot korábbi cimboráival, orgazdaságba, lopásba keveredett.
Négy vármegyében, Borsodban, Abaújban, Gömörben és Hajdúban ismerték viselt dolgait.
1799-ben a Borsod vármegyei ítélőszék újra elítélte két évre. Ónody ismét fellebbezett, de a Kancellária négy évre súlyosbította az ítéletet. Mivel Ónody nem vonult be önszántából a szegedi börtönbe, országos körözést adtak ki ellene. Ekkor már Angyal Bandinak nevezte magát.A néphagyomány és a szegedi vármegye elfogatóparancsa szerint jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajúszát pederve viselte. Az elfogatóparancs említi, hogy több nyelven beszélt. Magyarul, deákul (latin), németül, tótul.Angyal Bandi haláláról sokféle mendemonda terjedt el. Az egyik szerint börtönben halt meg 1804-ben, a másik szerint felakasztották, illetve kisfia halála után felhagyott a betyárkodással és békés öregségben halt meg. Az igazság az, hogy az 1805-ben kiadott körözés ellenére Angyal Bandi nem került börtönbe, 1806-ban kelevényben meghalt. Az alakját övező legenda még életében kialakult, később több szabadlegény vette fel nevét, a lovas betyár mintájává vált. Alakja, viselt dolgai, kalandjai megjelennek a népdalokban, balladákban. Nemesi származása miatt az úri betyár alakja nagyon foglalkoztatta a közvéleményt. Még népszínmű is készült róla Balogh István tollából, Angyal Bandi címmel. A hazai korabeli ponyvákban megjelent balladás hangvételű dal így meséli el elfogatását, egyik kalandját:
Az Alföldre meendő Angyal Bandi nótája
Lám megmondtam Angyal Bandi ne menj az Alföldre,
Csikósoknak, gulyásoknak közibe, közibe.
Mert megtanulsz lovat lopni izibe, izibe,
Majd úgy kerülsz a vármegye kezébe, kezébe.
...............................
...............................
Mikor megyen Angyal Bandi tanyára, tanyára,
Ama gyönge borjúhús vacsorára, 'csorára,
Hortobágyi csaplárosnak két lánya, két lánya
Híjja Bandit éjszakára az ágyra, az ágyra.
Ama kis jány távulról csak úgy nézi, úgy nézi,
Érte magát majd hogy el nem péseli, péseli.
Mikor kezdé Angyal Bandi a lovát nyergelni,
Cifra csikós kantárjával fékelni, fékelni.
Rajta üte Gönc városa megfogni, megfogni,
A két kezét kötéllel is megkötni, megkötni.
Akkor kezdte Angyal Bandi bámulni, bámulni,
A színében egészen elváltozni, változni.
Megkötözték Angyal Bandit kötéllel, kötéllel,
Úgy kisérték fel Kassára fegyverrel, fegyverrel.
Egy icce víz, egy font kenyér Angyal Bandi számára, számára,
Harminchárom fontos vasat kezére, lábára. |
Az első magyar betyár híresség
A 19. századi „valós” magyar betyártörténetek adatai visszahozhatatlanul elvesztek. Szinte lehetetlen rekonstruálnunk a betyárok életútjának részleteit, a bűnöző karrier egyes állomásait, bravúros rablásaikat és meneküléseiket; az ilyesfajta vállalkozás – források hiányában – lehetetlen. A betyárok életrajza hézagos, a valós elemek kibogozhatatlanul összekeveredtek legendáik csodás részleteivel. Gamini Salgadonak Ratseyról, a 16. században élt angol betyárról adott jellemzése érvényesnek tűnik a későbbi magyar sorstársak életrajzára is: „Életútja olyan mélyen összefonódik legendájával, hogy képtelenség elválasztani a tényt a fikciótól, de úgy tűnik, Ratsey Robin Hood-szerű figura volt, aki megkurtította a gazdagokat és gyakran segítette a rászorultakat” (Salgado 1977: 120–121). Ezért a magyar betyártörténeteket kutató történész számára megvalósíthatatlan Anton Blok programja. A rendelkezésünkre álló források nagyon töredékesek és jórészt fiktívek. Az alábbiakban tehát a tények felderítése helyett elsősorban a reprezentációk értelmezésére törekszünk. Előtte azonban megpróbáljuk sorba rendezni azt a kevés adatot, aminek mégis birtokában vagyunk.
Sobri Jóskát eredetileg Pap Józsefnek hívták. A Vas megyei Baltaváron született, pásztorcsaládból származott, de elég eszesnek és vállalkozó kedvűnek bizonyult ahhoz, hogy megtalálja a nyomorúságos életből kivezető legcélszerűbb utat (Békés 1966). A beszámolók szerint disznólopáson érték és két év börtönre ítélték. Büntetését Zircen kellett letöltenie, de néhány hónappal a szabadulása előtt megszökött. Betyárbandát szervezett, és rövid idő elteltével a legvakmerőbb rablótámadások vezetőjeként országos hírnévre tett szert. Sobri rövid, de hirhedt pályafutása a Veszprém megyei Hunkár kastély kirablásával 1836 végén érte el csúcspontját. Az akcióban egyébként Sobri személyesen nem vett részt, de a rablást mégis az ő „számlájára írták”, ugyanis a támadást az egyik alvezére vezette. A betyárok Hunkár Antalt, a feleségét és a személyzetet a pincébe zárták és teljesen kifosztották a nemesi rezidenciát. Hunkárt nemcsak az anyagi veszteség dühítette, de a nemesi felkelők egykori ezredese személyes megaláztatásként élte meg a rablótámadást. Ugyanakkor eléggé elszánt és befolyásos volt ahhoz, hogy megtorlást követeljen. Pestre utazott, felkereste József nádort és előadta sérelmeit. A látogatást azonban nem tartotta eredményesnek, így átutazott a császárvárosba és személyesen V. Ferdinándtól követelt elégtételt.
A Sobri banda elleni fellépéshez Sopron vármegye már hónapokkal korábban katonai segítséget kért, de ekkor még eredménytelenül. Hunkár közbenjárása és a korabeli sajtóban egyre szaporodó botrányos híradások hatására azonban a hatóságok végre elszánták magukat a végső leszámolásra.4 A betyárok fejére vérdíjat tűztek ki, statáriális bíróságokat állítottak fel és kilenc vármegye összefogásával több száz fegyverest vezényeltek Sobriék ellen. A banda létszáma fokozatosan csökkent, a végső összecsapásban már csak tíz-tizenegyen vettek részt. Erre 1837-ben a lápafői erdőben egy bizonyos gróf Kesselstadt kapitány vezetésével került sor. A szolgabírói jelentés szerint a bekerített rablók a végsőkig küzdöttek, órákig elhúzódott az egyenlőtlen harc. A betyárok többségét megölték, a többiek elmenekültek. Minden bizonnyal Sobri volt az, akiről Kelemen Mihály szakcsi jegyző – az összecsapás szemtanújaként – a következőket írta: „…midőn Sobri látta már, hogy elfogják, először a hozzá közeledő kapitányra szegezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, visszaforditván, úgy meglőtte magát, hogy a golyóbis szivén is keresztül hatván, azonnal kimult a világból” (Békés 1966: 99). |
| A narancs az Vice Kef...:-) |
| a csevegőn megtalálod.koko. |
| kivagy?ide akarod a mail cimet? |
| Add az E-mailod...megy klipp...:-) |
| koko:kiárul hólácot??? tartsd még egy kicsit hátha kell a TSYGÁNAK! |
| koko:miaz a Harleys videó!Engem kihagytok???????? |
| koko:a minap végre sikerült szerttenni korlátlan használatra,ugyhogy az őreg szemmeltart benneteket.Igaz félóra mire bepötyőgőm amit akarok de türelem.Remélem nem alszatok el a végére!!!!heeeeeeeeeeeehe!!!!!!!!!! |
| koko:hahó,vanitt valaki!valahányszor benézek hozzátok mindig egyedül vagyok!A TSYGA-KEFIR PÁRBAJT élvezet olvasni! |
| Átküldtem a videót Presi...:-) |
| Sziasztok! Mik történnek itt míg én keményen nyomom a melót!!!??? Zajlik itt az élet! Pussszantom högy ismerőseimet!!!! Amit Kefir írt az a VICEPRESI zsánere!!!! :) :) ÉÉÉN nem láttam a harley-s videót! :( ÉNISÉNIS!!! Hólánc Virágóra eladó!! Valakit nem érdekel!!!??? :) |
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Frissítés
